Történelem
A görény háziasítása: a kezdetek
A Webster's New World Szótár így definiálja a háziasított állatot:
"olyan állat, melyet emberi használatra szelídítettek meg, és hozzászoktattak az otthoni élethez." Vitatott kérdés, hogy mi volt a kedvencként tartott görények eredete és mikor háziasították őket először. Pontosan nem tudhatjuk. Ennek egyik oka, hogy nincs elég korai bizonyíték arra, hogy pontosan mikor is kezdődött az ember és a görény kapcsolata. Egyéb kérdések is bosszantják a tudósokat: nem tudnak megegyezni abban, hogy a háziasított görény vajon a mezei vagy a közönséges görénytől származik-e.
Egy másik lehetőség, hogy a mai görény egy olyan állattól származik, amely mára már kihalt. (Abban viszont mindenki egyetért, hogy a mai kedvencként tartott görények nem az amerikai feketelábú görénytől származnak).
Minden vitától eltekintve történelmi bizonyítékok mutatják, hogy a görényt évezredekkel ezelőtt háziasították, ha nem korábban.
A Biblia szerint
Az első történelmi hivatkozások egyike a Biblia. A XI. fejezetben, Mózes harmadik könyvében (11.29 A földön csúszó-mászó állatok között pedig ezek legyenek tisztátalanok: a görény, az egér és a gyík az ő nemével), megemlítik a görényt, trayf-ként, azaz olyan állatként, amely a zsidók számára tiltott étel volt. A görényekre eme hivatkozás sokat vitatott, mivel egyéb fordításokban, a "görény" bármilyen szőrmés kisragadozót is jelenthet, és néhol menyétnek, néhol gyíknak fordítják. Ettől függetlenül nagyon kedves dolog, hogy már a korai időkben sem volt szabad a görényt megenni!
Egyiptommal kezdődött?
Gyakori görénylegenda, hogy a mai görényt az egyiptomiak háziasították meg évezredekkel ezelőtt, habár erre semmi bizonyíték nincs. Azok a múmiák, amelyről azt hitték, hogy görény, valószínűleg egy mongúzféle lehetett, ami őshonos Afrikában. Illetve szurikáta is lehetett. Nem maradt semmilyen görénymúmia, vagy görénycsontváz maradvány Egyiptomban, annak a ténynek ellenére, hogy az egyiptomiak rengeteg állatot mumifikálták. Számos egyiptomi görényszerű festmény, díszítés, szobor maradt fenn, de a szakemberek megegyeztek abban, hogy ezek mongúzokat és nem görényeket ábrázolnak. Valójában, a mongúzokat még mind a mai napig házi kedvencként tartják Egyiptomban, egérfogásra. Ezért nem valószínű, hogy a mai görény Egyiptomból származik.
A görög behatás
Arisztophanész, görög játékíró említést tesz a görényekről a komédiáiban, például az Akharnaibeliek-ben, amelyet i.e 450-ben írt. Arisztotelész szintén ír a görényekről az Állattan (Historia Animalium) című, i.e 320-ban írt művében. Habár azok a viták, amelyek arról szólnak, hogy a "görény" szó helyesen lett-e lefordítva a görög nyelvből, gyanússá teszik ezeket a hivatkozásokat. Később, egy görög író, Strabón (i.u 20 körül), Geographica könyvében bemutatja a görényt. Strabón, görög történész és földrajztudós pedig egy albínó, görényszerű állatot ír le, amelyet fogságban tenyésztettek és nyúlvadászatra használtak. Azok az emberek, akik ezeket a görényeket használták, nem voltak görögök; dél-mediterrán országokban éltek (amelyek ma Marokkó, Algéria, Tunézia és Líbia).
A középkori görények
Ezek után vajon, hogyan kerültek a görények Észak-Afrikából Európába?
Úgy látszik, hogy a rómaiak nyúl iránti szeretete párosult a görények iránti szeretettel. Az idősebb Plinius, aki egy római tudós és történész volt, nagyon sok könyvet írt. Említést tesz bennük olyan görényekről, amelyeket rómaiak tartottak. Ahogy a római légiók 
északra meneteltek, a görények segítettek abban, hogy a nyúlkolóniák elterjedjenek Spanyolországban és Franciaországban is. A nyulak ugyanis nagyon fontos élelemforrások voltak a római légióknak, és a pórázon vezetett görények segítettek őket abban, hogy a nyulakat kiűzzék a járataikból. A normannok lemásolták a római hagyományokat, és a nyulakat ők is folyamatos élelemforrásnak tartották a seregeknél. Ők vitték be a nyulat (és feltehetően a görényt is) Nagy-Britanniába i.u. 500 körül. Később i.u. 600-ban Sevilla Püspöke (Spanyolország) alaposan leírta, hogy a görények milyen hasznosak a nyúlvadászatban.
Amikor Rómában, és máshol...
Az "Erzsébet királyné portréja hermelinnel" című kép a királynőt a kedvenc görényével ábrázolja (olyan fehérre festve, mint egy hermelin és ékköves nyakörvben). Eme kép hatására, néhány kutató úgy vélte, hogy az a hermelinszőr, amit a királyok palástján használtak, görényszőr volt és nem hermelinszőr. Azt is mondták, hogy a "Hamelin furulyása" című mese is nagy valószínűséggel azon a gyakorlaton alapszik, hogy a korai görénytartók furulyával próbálták kicsalni a görényeiket a nyúlüregekből. Úgy gondolom, hogy azért kellet furulyát használniuk, mert akkor még a csipogó játékokat nem találták fel!
A XV. Században, Olaszországban, Leonardo de Vinci megfestette a "Hölgy hermelinnel" 
című képét (a kép úgy is ismert, mint "Hölgy görénnyel"), amely képen egy nő látható, aki a karjaiban egy fehér görényt tart. Más európai festmények és műalkotások a XV. Századtól a XVII. Századig gyakran ábrázolnak nemesembereket és hölgyeket kedvenc görényeikkel, melyek a nyakukban ültek. Lengyelország történelmének legutolsó és legnagyobb királya III. Sobieski Jan volt, aki görényeket tartott kedvencként és vadászott is velük. Az 1800-s években, Angliában széles körben elterjedt volt, hogy a görényeket nagyon jól lehet használni a szamárköhögés gyógyításában. Számos dokumentum leírja, hogy engedték, hogy a görény beleigyon egy tálka tejbe és a maradék tejet odaadták a betegnek és ezt használták gyógymódnak.A középkorban széles körben használták a görényeket nyúlvadászatra. Legendák szólnak a hírhedt Dzsingisz Kánról és vadászgörényének fosztogatásairól 1221-ben. 1281-ben, angol dokumentumok megemlítik, hogy a görényt tartók gyakran az Angol Királyi Udvarhoz tartoztak. Az 1300-s évekre a görények gyakran szerepeltek műalkotásokban és gobleineken,
amelyek a királyok életét ábrázolták a görényeikkel együtt. 1340-ben Mária királynő zsoltároskönyvében látható egy jól öltözött hölgy, amint éppen görénnyel vadászik Adatok maradtak fenn arról is, hogy magas-rangú papok görényeket tartottak kedvencként. 1390-re, törvény mondta ki, hogy csak a nagyon jómódú emberek tarthattak görényeket Angliában. Egy korabeli gazdag, középkori, angol lord felismerhető volt arról, hogy jólfizetett "vadaskert felügyelőt" alkalmazott, aki görényekkel vadászott nyulakra, a lord birtokán. A vadaskert felügyelőjének saját háza volt, külön szobával a görények számára, akik hordókban vagy ketrecekben éltek.
Amerikába jöttünk
Amerikába az első angol telepesek vitték a görényeket a XVI. és XVII. század során. Abban az időben a görényeket főleg a rágcsálók irtására használták. A Massachusetts-i Gyarmati Flotta(1775ben alapították) 
görényeket használt a hajóik fedélzetén, hogy a patkányok és az egerek számát kordában tudják tartani. (1986-ban, a görény lett a hivatalos kabalája a Massachusetts-i Gyarmati Flottának és Pokey, a görény - az első görény, aki megkapta Haditengerészet kabalája titulust - lett a "mintája" az első plüss görényeknek). Az 1800-s évek közepe táján, az európaiak elkezdték a görényeket a bundájuk miatt tartani és tenyészteni. Az 1900-s évekre ez a gyakorlat eljutott az Egyesült Államokba is. Szerencsére, a görényszőr használata kiment a divatból (habár nagyon sok "teveszőr" ecset szőre még mindig görényszőrből készül). A XX. Század fordulójára görények ezreit nevelték fel és adták el az Egyesült Államokban rágcsálóirtásra. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma hivatalos közleményt adott ki részletezve, és bátorítva az embereket, hogy használják a görényeket a rágcsálók ellen. A "görénymestert" ki lehetett kölcsönözni, hogy a görényét elvigye magtárakba, istállókba, malmokba és templomokba, hogy eltávolítsák a kártékony rágcsálókat. A görények annyira népszerűek voltak abban az időben, hogy 1915-ben egy teljes várost Ohio-ban, New London-ban "Ferretville"-nek "(Görényvárosnak") neveztek el. Később, még a II. Világháború előtt, a hatékony vegyi irtás következtében a legtöbb görény "munkanélküli" lett.
A kortárs görény 
Manapság, a háziasított görény nagyon sok ember életében fontos szerepet játszik. A görények nagyon népszerűek, mint dolgozó állatok, mint sportversenyek, kiállítások résztvevői és egyszerűen kedvencként is.
Dolgozó állatok
A görényeket még mindig széles körben használják Európában, Angliában és Ausztráliában nyúlvadászatra. 
Az Egyesült Államokban illegális görényekkel nyulakra vadászni, habár néhány területen engedélyezik, hogy patkányra vadásszanak görényekkel, a megfelelő engedélyek kiadása után. A világ nagyon sok részén még mindig használják a görényeket rágcsálók irtására is. Rengeteg fáma szól arról, hogy a görények segítettek az U.S Légierőnek és Tengerészetnek kábelbehúzásban.
Egy görény segített kiépíteni a televíziós kábeleket, hogy a Walesi Herceg esküvőjét a világ számos részére tudták sugározni. Szintén görények segítenek a telefonos és komputeripari száloptika kihúzásában.
Hogyan képesek a görények kábelek kihúzására? A görény hámjához egy nagyon könnyű kötelet erősítenek. A görény átfut a csövön, hogy a másik végén jutalmat kapjon, mialatt egy csipogó játékkal vagy síppal hívják. Amikor a görény a cső másik végén előbukkan, a kötelet eltávolítják a hámról, összekötik a kábellel és visszahúzzák a csőben.
Sportesemények 
A régi Angliában, amikor is csak a nagyon gazdag emberek tarthattak saját görényeket, a szegény orvvadászok a nadrágjukban rejtették el a tiltott görényeket. Ez a gyakorlat egy versennyé nőtte ki magát, amit "görény lábszárazás"-nak neveztek el. A verseny folyamán, az emberek a nadrágjuk alatt teljesen meztelenek voltak és az volt a győztes, aki legtovább tudott a nadrágjában egy élő görényt megtartani. Szerencsére ez a "sport" kezd a legtöbb területen eltűnni mára.
Sokkal inkább szórakoztató sport (mind a görények és mind a gazdáik számára) a görény futóverseny. Egy tipikus versenyen a görényeknek át kell futniuk egy csövön.
Ezen kívül nagyon sokféle sport létezik görények számára, van még, ahol Olimpiát is szerveznek nekik, ahol a görények bebizonyíthatják atlétikus képességeiket, mint például úszás, papírzacskóból kiugrás, mászás, ásás, útvesztőből való kitalálás, stb. Ezeken a vidám eseményeken általában nagyon sok görényt imádó vesz részt.
Kiállítások
Egy tenyésztési görénykiállításon általában nagyon szépen felkészített görények versenyeznek különböző osztályokban (általában ivar, tenyésztési státusz, kor és szín alapján elkülönítve). A görényeket szín, testfelépítés, egészség és viselkedés alapján bírálják. Pontokat gyűjthetnek azért, hogy elérjék a győztes címet. A győztes görények magasan keresettek a tenyésztők körében. Ezek a görénykiállítások arra buzdítják a tenyésztőket, hogy minél különlegesebb görényeket tenyésszenek ki, mint például a hosszúszőrű (angóra), különleges színű (fahéj, ezüst, fekete szemű-fehér, fekete, stb) és különleges mintázatú (csíkos, pettyes, maszkos, stb) görények.
Ipari alkalmazás
Igaz, ezzel nagyon sok görénykedvelő lelkivilágát fogom megzavarni, de nagyon sok görényt használnak biológiai kutatásokban. Például az influenza elleni gyógymódok kutatásában is, mivel a görények sok olyan influenza vírusra érzékenyek, mint az emberek. Szintúgy használják őket a vírusok, az immunbetegségek, a gyógyszertan, a mérgek tanulmányozásában is. Sok görénykedvelő szeretné, ha ezek a gyakorlatok megszűnnének. Nagyon fontos élettani szerepet játszanak a görények az orvosi kutatásokban is. Például, a csecsemőknél és gyerekeknél alkalmazott intubálást is először görényeken próbálták ki, mielőtt az embereknél alkalmazták volna.
A mai görények legtöbbje nagyszerű házi kedvenc. Némely becslések szerint az Egyesült Államokban a harmadik legnépszerűbb társállat, rögtön a kutyák és a macskák után. Nagy üzlet a görények felszerelése, így a gyártók folyamatosan újabb és újabb dolgokkal rukkolnak elő, mint például különböző görényeledelek, játékok, ápolási cikkek és egyéb kiegészítők. Viszont van egy szomorú jelzője is, ennek a nagy népszerűségnek - egyre több görénymenhelyre van szükség. Bár a kölyköket nagyon gyorsan el lehet adni és viszonylag magas áron, nagy részük kerül rövid idő alatt menhelyre, miután a gazdája már nem kívánja tovább megtartani. A felelősségteljes görénytartás kulcsa az oktatás.
Görények a népszerű kultúrában
A görények azzal is kimutatják a népszerűségüket, hogy mozifilmekben és tv-filmekben szerepelnek. Az első olyan film, amiben a görények fontos szerepet játszottak, az a "Vadak ura" volt. Majd a "Vadak ura II.", ahol ismét szerepeltek. Arnold Schwarzenegger "Ovizsaru" című filmjében egy görény segített Arnoldnak, hogy mentse, ami menthető. Görények más filmekben is feltűnnek, mint például a "Támad a Mars", "A nagy Lebowski", ugyanúgy, mint ahogy televíziós sorozatokban is, mint például a Deep Space Nine. A reklámokban is szerepelt már számos görény, pl Budweiser reklámja (Magyarországon a Skandináv lottó reklámjában, vagy a Lipton reklámjában).
Biológiai különbségek
Kinyomoztuk a görények történelmét a Bibliától a Budweiserig, és az világosan kiderült, hogy a görényeket az emberek szelídítették meg. De mi más döntheti el, hogy a görény háziasítva lett- vagy nem? Tudósok a következő tényekkel bizonyítják be:
Méret
Az egyik dolog, ami megkülönbözteti a háziasított állatot a vadállattól, az a méret. A háziasított példányok különféle méretűek lehetnek, míg a vadállatok kifejezetten egy méretűek. Ez különösen a kedvenc görényeknél látszik, ahol is szembetűnő különbség lehet, az apró pici, alig 500 grammos nősténytől, a majdnem 2 kg-s hímig. A testfelépítésük is különböző, mivel vannak "agárszerűen" vékony görények, de "buldogszerűen" tagbaszakadt példányok is.
Színezet
Nagyon kicsi a színezet variációja (eltekintve az alkalomszerű mutációtól) a vadállatoknál. A háziasított görények pedig nagyon sokféle színezetben és mintázatban kaphatóak. Habár a közönséges görény tipikusan vadas színű, a kedvenc görények nagyon sok színárnyalatban léteznek, a mélyfeketétől és a sötétbarnától kezdve a csokoládébarnáig és a világos vadasig. Sok hígított szín is létezik, mint például a fahéj és a pezsgőszín, ugyanúgy, mint a fehérek és az albínók. De a mintázatban is számos lehetőség van. A háziasított és a vadgörények között az is különbség, hogy amíg a háziasított görények a kor előrehaladtával szürkülnek, addig a vadon élő példányok nem.
Fizikai változás
Tipikusan, a háziasított görényeknek rövidebb lábai, és kisebb szemei vannak, mint a vadon élő társaiknak. A háziasított görények kevésbé képesek a színlátásra és jobban lefelé irányuló szemeik vannak, mint a vadgörényeknek. Talán ez azért van, mert a háziasított görények inkább a padlót kutatják élelem után és nem kell arra ügyelniük, hogy például a rájuk vadászó sólymokat észrevegyék! A háziasított görényeknek sokkal inkább zsúfoltabban elhelyezett fogaik vannak (talál talán a rövidebb álkapocs felépítés miatt) és számban is különbözik, + plusz a háziasított görényeknek sokkal hosszabb az emésztőcsatornájuk és kevésbé sűrű a bundájuk. Végeredményben a mai háziasított görényeknek nem kell vadásztudás ahhoz, hogy életben maradjanak (habár néhány görényt még mind a mai napig arra tartanak, hogy rágcsálókat fogjanak). Ezért, nagyon sokuknak rosszabb a látása és hallása (némely még süket is), ami nem igazán engedné meg a vadonban, hogy életben maradjanak.
Viselkedésbeli különbségek
A vadon élő görények magányos, territoriális és heves vérmérsékletű állatok, mialatt a háziasított görények társaságkedvelők és barátságosak. A háziasított állatok kevésbé félnek az embertől (hacsak nem bántották őket) és odarohannak megvizsgálni a potenciálisan veszélyes dolgokat is (mint például egy erős hang, vagy egy nagy kutya) - ezek a viselkedésmódok a vadonban gyorsan a halálukhoz vezetnének. A vad görények ösztönösen félnek az emberektől és más potenciális veszélyes állatoktól.
Írta: dr. Erika Matulich
Fordította: Ferenc Krisztina
Forrás: www.goreny.hu
