Rögtön felismerhető fehér pofafoltjáról, és arról, hogy futás közben púposan felgörbíti a hátát. Ez a faj ritkán mászik fára, a talajon vagy ahhoz közel tanyázik, és nagyon jól úszik. Testhossza: 29-46cm. A farok hossza átlagban: 12,5-14cm. Albínó fajtáját, a vadászgörényt már a római időkben háziasították, és üregi nyúl fogására használták, manapság pedig Szardínián, és Szicílián elvadultan is megtalálható.

A mezei görénynél is világosabb bundájú, háziasított alak. Üregi nyúl vadászatára, patkány- és pocokirtásra használják. Szicíliában és Szardínián a megszökött példányok vadon is megtelepedtek.

Molnárgörény (Mustela eversmanni)

A molnárgörény a többi görényfajtához viszonyítva jóval nagyobb, - számos beszámoló szerint akár kisebb kutyaméretű is lehet - színezete világosabb (jellegzetes fehéres-barnás-sárgás), jelenleg a védett fajokhoz sorolható. Azok a tenyésztők, akik görényeiket patkányfogásra használták, használják, régebben vadon befogott molnárgörény hímekkel is frissítették a vérvonalat, ezáltal a születendő egyedek vadászhajlama kevésbé tompult el, gyorsak, mozgékonyak, fürgék maradtak. Sok a jó tapasztalat a tőlük származó egyedekkel kapcsolatosan, vadászhajlamukat, taníthatóságukat sokan dicsérik
Hazánkban védett, nem vadászható!

Feketelábú görény (Mustela nigripes)

A feketelábú görény az egyetlen őshonos faj Észak-Amerikában. Megjelenésében nagyon hasonlít a közönséges görényre, azonban jóval hosszabb (kb 60cm) és kecsesebb, vékonyabb. Testszíne világos bézs, míg lábai és farka teljesen fekete. Sajnos mára már a kipusztulás szélére sodródott. Ennek két oka van: az élőhelyének jelentős méretű csökkenése, és fő táplálékának, a prérikutyák számának alapos megfogyatkozása. Az észak-amerikai tudósok az állatot szolgáló megmentő programot hoztak létre, melynek keretében mesterséges környezetben növelni kívánják az egyedszámot, és visszatelepíteni őket természetes élőhelyükre. A program sikeres, a fogságban tartott példányok száma kb. 400, azonban a mai napig is csak egyetlen egy populáció él önfenntartóan a természetben. Ha nem lenne ez a program, teljesen kipusztulnának.

Kifejezetten a prémje alapján szelektált, tenyésztett fajta.

Szibériai görény (Mustela sibirica)

Észak Ázsiában honos, igen kis egyedszámú faj. Leginkább hegyvidéki erdőkben él. Bundájának színe igen változatos, lehet barna, arany vagy vörös színű is. Fő tápláléka a különböző rágcsálók, gyíkok, madarak, tojások és bogarak.

Tigrisgörény (Vormela peregusna)

Oroszországban honos faj, sajnos a kihalás szélén áll, igen kevés egyedszámmal rendelkezik. Bundája igen jellegzetes: világos alapszínű sötét pöttyökkel, farka is világos, míg farkvége egészen sötét. Feje rajzosan világos maszkos.

Forrás: www.goreny.hu

Megosztás

Link: